A mohákról

Mi az a moha?

A mohák apró, virág nélküli növények, amelyek általában nedves vagy árnyékos helyeken találhatók, és sűrű zöld csomókat vagy szőnyegeket alkotnak. Általában 0,2-10 cm magasak, bár egyes fajok ennél jóval nagyobbak. A természetben szabályozzák a vízgazdálkodást - teljes testfelületükkel megtartják a nedvességet, és fokozatosan elpárologtatják azt a környezetükbe, ezáltal párásítják az erdei levegőt.

Tulajdonságaik miatt a mohákat az emberek minden északi országban ősidők óta használják, akár ágyneműként, akár a lakások és a ruházat szigetelésére. A szárított mohák folyadékfelszívó képessége lehetővé tette gyakorlati felhasználásukat a gyógyászatban (kötszerek vagy pelenkák formájában), sőt még élelmiszer-tárolásra is. Finnországban a tőzegmohát éhínség idején kenyérkészítésre használták. Az Egyesült Királyságban az egyik mohafajtát tűzoltásra is használták, mivel a lassú folyású folyókban bőségesen megtalálható volt, és nagy mennyiségű vizet tartalmazott.

Manapság elsősorban a virágkötészetben és a belsőépítészetben használják. Miután lebomlott, a tőzeg egyik fő alkotóeleme, amelyet tüzelőanyagként, kertészeti talajjavítóként és a skót whisky előállítása során maláta füstölésére használnak.

 

Stabilizált moha

A stabilizáltként értékesített mohákat, zuzmókat és egyéb növényeket egy speciális tartósítási eljárásnak vetik alá, amely lehetővé teszi, hogy megőrizzék természetes textúrájukat, puhaságukat és színüket, és ebben az állapotban akár több évig is eltarthatók. A stabilizálási folyamat lényege, hogy a növény természetes nedvességét tartósító oldattal helyettesítik, amely a növényi szövetekbe hatolva helyettesíti a benne lévő vizet. Ez megállítja a növekedést, és eltávolítja a rovarokat és a penészgombákat. A növény azonban idővel elveszítené a színét, ezért minden mohát és más növényt e folyamat során festenek. Minden stabilizált mohagyár a saját bevált stabilizációs módszerét alkalmazza, amelyet gondosan nemesít. Ezek azonban mind ártalmatlanok mind az emberi egészségre, mind a környezetre.

A stabilizált moha előnyeiről bővebben a részben olvashat: A stabilizált mohák gondozása

 

Lapos moha (Flat moss)

A lapos moha a lakberendezésben leggyakrabban használt mohafaj, mivel nagyobb területeket foglal el, és alapként szolgálhat nagyobb kompozíciók létrehozásához más stabilizált mohafajokkal. A természetben kiterjedt mohaszőnyegeket alkot, és tulajdonképpen így használják fel mohafalak vagy nagyobb festmények készítéséhez. Hihető, élénk megjelenése miatt számos virágkötéshez is alkalmas. Előnye, hogy nagyjából egész évben elérhető, és a vele való munka tényleg nagyon egyszerű. Főleg francia és dán erdőkben gyűjtik.

 

Gömbmoha (Ball moss)

A gömbmoha tömör, általában kerek párna alakban nő, és intenzív élénkzöld színű. A lapos mohához hasonlóan a gömbmohát is fenntartható módon, főként európai erdőkben gyűjtik.  Lekerekített formájának köszönhetően lenyűgöző dimenziót és 3D-s hatást kölcsönöz bármely képnek. A gömbmohából készült kompozíciók nagyon elegánsnak és modernnek tűnnek. Nagyon könnyen kezelhető, mivel 5 és 30 cm közötti átmérőjű, kompakt halmokból áll.

 

Rénszarvas moha - Zúzmó

Neve ellenére a rénszarvasmoha valójában egy zuzmó, amely nagyon nagy mennyiségben nő a bolygó északi régióiban, ahol úgynevezett zuzmószőnyeget alkot. Főleg tundrai területeken fordul elő, és rendkívül szívós. Bokrosabb, szivacsosabb szerkezetű, és a természetben törtfehér színben nő. A stabilizálási folyamat során a rénszarvas mohát is festik, és mivel eredetileg szürkésfehér színű, a zöld különböző árnyalataitól a rózsaszínig sokféle színt lehet létrehozni.

A múltban a zuzmót különböző módon használták, különösen a skandináv lakosok. Levesek és desszertek összetevőjeként, faházak szigetelésének töltelékanyagaként, valamint karácsonyi díszítésként is használták. Napjainkban dekoratív jelentősége mellett iparilag is használják, különösen festékek és lakmuszpapír előállítására. A természetes rénszarvasmohából készült hangelnyelőket ma már világszerte használják irodákban és nyilvános helyiségekben.

Ökológiai gyüjtés

A nagy kereslet ellenére ezt a mohafajtát szabályozott módon, a vadvilág megőrzése érdekében gyűjtik. Kizárólag kézzel, szigorú környezetvédelmi szabályok betartásával gyűjtik. Az ebben a szakmában dolgozók "sakktáblás" módon gyűjtik a mohát az erdőben, és csak az érett, bizonyos magasságig megnőtt mohát gyűjtik be. Egy adott területen a mohák legfeljebb 20%-át takarítják be, és a szabály az, hogy a következő betakarítás ugyanott csak 4-5 év múlva lehetséges. A szezon tavasszal kezdődik, és télen nem takarítják be, mivel az erdőt hó borítja.